RÉSZLETEK A VENDÉGKÖNYVBŐL

 

Sziasztok!
Nagyon sok helyen jártam már, kedvencem az olasz étel, de ilyen jó pizzát sehol nem találtam még mint nálatok. A legtöbb helyen a pizza széleit meghagyják az emberek, mert nincs rajta semmi és úgy íztelen, a tiétek viszont még üresen is finom, a szószról nem is beszélve. Egyszer bemennék megtanulni a titkos receptet :)
Sok sikert a továbbiakban is, mindenkinek ajánlom!

András
Sziasztok!
Nagyon sok helyen jártam már, kedvencem az olasz étel, de ilyen jó pizzát sehol nem találtam még mint nálatok. A legtöbb helyen a pizza széleit meghagyják az emberek, mert nincs rajta semmi és úgy íztelen, a tiétek viszont még üresen is finom, a szószról nem is beszélve. Egyszer bemennék megtanulni a titkos receptet :)
Sok sikert a továbbiakban is, mindenkinek ajánlom!
Attila
Mondhatjuk, hogy "körbekóstoltam" a Város pizzériát, de aztán csak visszatértem ide... :)
Az új webshop felület pedig kifejezetten tetszik!
Mariann
Sziasztok..Én nagyon meg vagyok az étteremmel elégedve,Kaposméröböl szoktunk rendelni,és még forró az étel amit rendelünk!Sok sikert a továbbiakban!
András


Sziasztok!

Nagyon sok helyen jártam már, kedvencem az olasz étel, de ilyen jó pizzát sehol nem találtam még mint nálatok. A legtöbb helyen a pizza széleit meghagyják az emberek, mert nincs rajta semmi és úgy íztelen, a tiétek viszont még üresen is finom, a szószról nem is beszélve. Egyszer bemennék megtanulni a titkos receptet :)

Sok sikert a továbbiakban is, mindenkinek ajánlom!

------------------------------------------------------

Attila

Mondhatjuk, hogy "körbekóstoltam" a Város pizzériát, de aztán csak visszatértem ide... :)

Az új webshop felület pedig kifejezetten tetszik!

------------------------------------------------------

Mariann

Sziasztok..Én nagyon meg vagyok az étteremmel elégedve,Kaposméröböl szoktunk rendelni,és még forró az étel amit rendelünk!Sok sikert a továbbiakban!

PIZZA NAPOLETANA

Pizza Napoletana

A „Pizza Napoletana” készítésének folyamatát különösen a következők határozzák meg: a tésztamassza, a kelesztés reológiája és jellege (két időbeli fázist és időbeli/hőmérsékleti jellemzőket megkülönböztetve); a cipók elkészítése és alakítása; a megkelt tésztakorong kezelése és elkészítése; a sütő
előkészítése és a sütés jellemzői (idő/hőmérséklet), a szigorúan fatüzelésű kemence sajátosságai.
Hangsúlyozandó például a második kelesztés, a munkamódszerek és -eszközök, továbbá a kizárólag
fatüzelésű kemence, illetve a lapátok fontossága.
A második kelesztést követően a cipó mérete és nedvességtartalma az eltelt idő függvényében megnövekszik. Amikor mindkét kéz ujjaival nyomást kezdenek gyakorolni a tésztára, a kifejtett erő eredményeként a tészta üregeiben található levegő a tészta közepe felől a korong széle felé mozdul el, és
ily alakul ki az úgynevezett perem. Ez a technika a „Pizza Napoletana” STG alapvető sajátossága, mivel
a perem garantálja, hogy a feltét valamennyi alkotóeleme a korong belső részén maradjon. Annak
érdekében, hogy a cipó átmérője növekedjen, a munka során a tésztamasszát a pizzasütő kézzel
forgatja, jobb kezét a munkalap síkjához képest 45–60 fokkal ferde helyzetben tartva, és e kézfején
helyezkedik el a tésztakorong, amely a bal kéz összehangolt mozgása eredményeként forog.
Más munkamódszerek – különösen a sodrófával vagy a koronggal ellátott, mechanikus présgéppel
történő munka – azonban nem eredményezik a tésztában lévő üregekben található levegő külső
részek felé történő kiáramlását, amelynek eredményeként teljes egészében egységes tésztakorong
jöhetne létre. Ilyenkor tehát a korong közepén egy réteges tésztaréteg marad, amelyet az üregekben
levegő tölt ki. Ezért ha az említett eszközöket alkalmazzuk, a sütést követően a pizzán nem jelenik
meg a tipikus perem, amely a „Pizza Napoletana” STG egyik fő jellegzetessége.
A „napoletana” technika ezzel szemben biztosítja, hogy a pizzasütő, miután 3–6 feltéttel ellátott
tésztakorongból álló, változatos sorozatot készített el, pontos és gyors kézmozdulatokkal mesteri
módon helyezze a pizzát a munkapultról a lapátra, oly módon, hogy ne vesszen el az eredeti
körforma (a pizzasütő a tésztát mindkét kezével húzogatja, és a pizzát kb. 90 °-kal megforgatva,
felszolgálásra alkalmas lapátra helyezi). A pizzasütő a sütőlapátot egy kevés liszttel hinti meg, lehetővé
téve, hogy a pizza könnyen a lapátról a sütőbe csússzon. Ez gyors csuklómozdulattal történik, és a
lapátot 20–25 °-os szögben tartják a sütő síkjához képest, mindezt oly módon, hogy a feltét ne hullhasson le a pizza felületéről.

 

A „Pizza Napoletana” megjelenése az 1715 és 1725 közötti történelmi időszakra tehető. Az oriai
Vincenzo Corrado, Emanuele di Francavilla herceg főszakácsa a Nápolyban leggyakrabban készített
ételekről szóló értekezésében kifejti, hogy a paradicsom pizza és makaróni ízesítésére használható,
kapcsolatba hozva ezt két olyan termékkel, amelyek idővel meghozták Nápoly szerencséjét, illetve
beírták a várost a konyhaművészet történetébe. Ettől számítható a „Pizza Napoletana”, vagyis a paradicsommal ízesített tésztakorong hivatalos megjelenése.
Számos történelmi dokumentum támasztja alá, hogy a pizza Nápoly konyhaművészetének specialitása, és Franco Salerno, az író, megerősíti, hogy ez a termék a nápolyi konyha egyik legnagyobb
találmánya.
Az olasz nyelv szótárai és az Enciclopedia Treccani egyaránt külön megemlítik a pizza napoletanát. A
„Pizza Napoletana” kifejezést pedig számos irodalmi szöveg kifejezetten megemlíti.
Kétségtelen, hogy az első pizzériák Nápolyban nyíltak, és az 1900-as évek közepéig a termék kizá-
rólag Nápolyban és pizzériáiban volt jellemző. Már 1700-tól működtek a város különféle, pizzériának
nevezett üzletei, amelyek híre eljutott egészen Nápoly királyáig, Bourbon Ferdinándig, aki e hagyomá-
nyos nápolyi specialitást keresve, megsértve az udvari etikettet, személyesen látogatott el az egyik
leghíresebb pizzériába. Ettől kezdve vált a „pizzéria” divatos hellyé és kizárólag a pizza elkészítésének
szentelt helyiséggé. Nápoly legnépszerűbb és leghíresebb pizzája a „marinara”, amely 1734-ben született meg, továbbá a „margherita”, amely 1796 és 1810 között alakult ki, és amelyet 1889-ben
Nápolyban tett látogatása során az olasz királyné számára is feltálaltak, éppen feltétjeinek színei miatt
(paradicsom, mozzarella és bazsalikom), amelyek Olaszország zászlajára emlékeztetnek.
Idővel Olaszország valamennyi városában és még külföldön is létrejöttek pizzériák, azonban ezek
közül azok, amelyek nem Nápolyban, hanem egy másik városban voltak találhatók, mindig is kénytelenek voltak a „Pizzeria Napoletana” kifejezést alkalmazni vagy olyan terminust, amely valamilyen
módon emlékeztet a Nápollyal való kapcsolatra, ahol e terméket 300 éve csaknem változatlan
formában őrizték.
1984. májusában Nápoly szinte valamennyi régi pizzasütője részt vett egy szabályzat megalkotásában,
amelyet mindannyian aláírtak, ezt pedig a nápolyi Antonio Carannante jegyző foglalta közokiratba.
A „Pizza Napoletana” kifejezés az évszázadok során mindenütt teljesen elterjedtté vált, még Európa
határain kívül is, Közép- és Észak-Amerikától (pl. Mexikóban és Guatemalában) Ázsiáig (pl. Thaiföldön
és Malajziában), és bár egyes esetekben nem is ismerik Nápoly városának földrajzi elhelyezkedését, a
kérdéses terméket „Pizza Napoletaná”-nak nevezik.

 

BrandiA „Pizza Napoletana” megjelenése az 1715 és 1725 közötti történelmi időszakra tehető. Az oriai Vincenzo Corrado, Emanuele di Francavilla herceg főszakácsa a Nápolyban leggyakrabban készítettételekről szóló értekezésében kifejti, hogy a paradicsom pizza és makaróni ízesítésére használható,kapcsolatba hozva ezt két olyan termékkel, amelyek idővel meghozták Nápoly szerencséjét, illetvebeírták a várost a konyhaművészet történetébe. Ettől számítható a „Pizza Napoletana”, vagyis a paradicsommal ízesített tésztakorong hivatalos megjelenése.Vincenzo Corrado

 

Számos történelmi dokumentum támasztja alá, hogy a pizza Nápoly konyhaművészetének specialitása, és Franco Salerno, az író, megerősíti, hogy ez a termék a nápolyi konyha egyik legnagyobbtalálmánya.

 

Az olasz nyelv szótárai és az Enciclopedia Treccani egyaránt külön megemlítik a pizza napoletanát. A„Pizza Napoletana” kifejezést pedig számos irodalmi szöveg kifejezetten megemlíti.

 

Kétségtelen, hogy az első pizzériák Nápolyban nyíltak, és az 1900-as évek közepéig a termék kizá-rólag Nápolyban és pizzériáiban volt jellemző. Már 1700-tól működtek a város különféle, pizzériánaknevezett üzletei, amelyek híre eljutott egészen Nápoly királyáig, Bourbon Ferdinándig, aki e hagyomá-nyos nápolyi specialitást keresve, megsértve az udvari etikettet, személyesen látogatott el az egyikleghíresebb pizzériába. Ettől kezdve vált a „pizzéria” divatos hellyé és kizárólag a pizza elkészítésénekszentelt helyiséggé. Nápoly legnépszerűbb és leghíresebb pizzája a „marinara”, amely 1734-ben született meg, továbbá a „margherita”, amely 1796 és 1810 között alakult ki, és amelyet 1889-benNápolyban tett látogatása során az olasz királyné számára is feltálaltak, éppen feltétjeinek színei miatt(paradicsom, mozzarella és bazsalikom), amelyek Olaszország zászlajára emlékeztetnek.

 

Idővel Olaszország valamennyi városában és még külföldön is létrejöttek pizzériák, azonban ezekközül azok, amelyek nem Nápolyban, hanem egy másik városban voltak találhatók, mindig is kénytelenek voltak a „Pizzeria Napoletana” kifejezést alkalmazni vagy olyan terminust, amely valamilyenmódon emlékeztet a Nápollyal való kapcsolatra, ahol e terméket 300 éve csaknem változatlanformában őrizték.

 

1984. májusában Nápoly szinte valamennyi régi pizzasütője részt vett egy szabályzat megalkotásában,amelyet mindannyian aláírtak, ezt pedig a nápolyi Antonio Carannante jegyző foglalta közokiratba.

 

A „Pizza Napoletana” kifejezés az évszázadok során mindenütt teljesen elterjedtté vált, még Európahatárain kívül is, Közép- és Észak-Amerikától (pl. Mexikóban és Guatemalában) Ázsiáig (pl. Thaiföldönés Malajziában), és bár egyes esetekben nem is ismerik Nápoly városának földrajzi elhelyezkedését, akérdéses terméket „Pizza Napoletaná”-nak nevezik.